Érdi Tamás: „A Klassz a pARTon divatba hozta a komolyzenét”

– Az eddigi bizonytalanságban, hogy lehetett tervezni?

– Nagy bátorság kellett hozzá, hogy ne figyeljünk a rémisztő adatokra, a variánsok megjelenésére és az oltás körüli aggodalmakra. Tavaly nyáron még mindenki bátortalan volt, most bizakodóbbak vagyunk, és reméljük, hogy ismét lesz egy újabb szép nyarunk.

– Hogyan fogadták az emberek a koncerteket tavaly, és vannak-e már biztos pontok?

– Művészbarátaimra most is számíthatok. A tavalyi nyár nagy élménye, hogy talán még soha nem éreztük azt a hihetetlen örömöt, amit a közönséggel való újra találkozás jelentett. Mi ugyanúgy ki voltunk éhezve ezekre a találkozásokra, mint a zenebarátok. Senkit nem zavart, hogy csípnek a szúnyogok, és egyre hosszabbak a koncertek. Zúgott a taps, és csak jöttek a ráadások, pedig próbáltuk betartani az egyórás műsoridőt. Emlékszem, az Ewald Rézfúvósok koncertje után Balatonkenesén, annyi kérést kapott a zenekar, hogy Bakó Levente barátom úgy érezte, a közönség akár reggelig ott tartaná őket. Almádiban pedig annyira szerették Dinyés Daniék operabeavatóját, Mozart Don Giovannijának különleges előadását, hogy már fél órával túlléptük a koncertidőt, és még mindig jöttek az áriák, mert nem akart szűnni a taps. Fél tíz volt már, amikor Dani megkérdezte, hogy tényleg szeretnének még egy áriát? És zúgott a válasz, hogy igen!

– A neten bukkantam rá egy veled készült kisfilmre, ahol többek között arról beszélsz, hogy nem érzed hátránynak azt, hogy nem látsz, mert a zene mindenért kárpótol és azt is mondtad, hogy a zene gyógyít, a zene oszlatja a félelmet, a rettegést. Ezeknek a szavaknak ma különös aktualitása van, pedig a felvétel nyilvánvalóan nem tegnap készült.

– Nem bizony! Legalább húsz éve, nekem is meglepetés volt hallani. Akkoriban még a torontói Királyi Konzervatóriumban Leon Fleisher boldog tanítványa voltam, de már koncerteztem szerte a világban. De az igazi örömöt már akkor is a közönség lelkesedése – meg annak a csöndnek a varázsa – jelentette, ami a koncerteken megszületik, és ami számomra azóta is a legfontosabb: a zene gyógyító ereje, amire napjainkban még nagyobb szükség van, mint valaha.

– Érdekes vallomás ez a múltból, ami egyben szerintem mindent elárul a Klassz a pARTon! fesztivál létrejöttének gyökereiről is.

– Valóban. A legfőbb indíték Mozart és Chopin szeretete, hogy az emberek arra az egy órára minden rosszat, minden aggodalmat elfelejtsenek. Mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy a zene az egyetlen, ami képes ilyen maradandó élményre. Én ebben már húsz évvel ezelőtt is hittem, és ez évről-évre egyre erősödött bennem. Nem tagadom, szeretem a hatalmas koncerttermek különös hangulatát, de a szabadtér másképp csodálatos. Ahogy esténként a közönség szinte körülölel, ahogy érzem a szeretetüket, ez a varázslat valahogy másképp születik meg. Amikor a Balaton partján, a ligetekben, parkokban zongorázom, a koncertek utáni hangulatból, a köszönömök és az ölelések áradatából – persze, amikor még lehetett!  – a zene gyógyító erejének hatását is sokkal jobban érzékeltem. Ez a hangulat, ezek a nyáresték semmi máshoz nem hasonlíthatók! Amikor Balatonkenesén Chopin koncerttel nyitottam meg a fesztiválnapokat, jól érzékeltem a tapsból, hogy Chopin hangjai milyen hihetetlen erővel vonzották körém az embereket, a koncert végére az erőteljes tapsból éreztem, hogy sokkal többen vesznek körül.

– És téged, akinek fontosabb a csönd, mint bárki másnak, és aki Kocsis Zoltán sokszor emlegetett szavai szerint olyat hallasz, amit mi nem, nem zavarnak a szabadtér zajai, a vonatfütty, a madárcsiripelés?

– Én ezeket meg sem hallom! Csak a nagyon vad harangzúgás, vagy a fisz hangon sípoló hosszú vonatfütty lehet zavaró, de az is inkább a közönségnek. Mi, muzsikusok, ilyenkor elmerülünk a zene varázslatában. Nem csak én hiszem ezt, hogy koncertjeink gyógyítanak, de muzsikustársaimmal együtt abban is reménykedünk, hogy talán egyszer a világ is meggyógyul majd…

– Hat éven át évi 50-60 koncerttel „gyógyítottatok” a Balaton északi partján. Változott-e valami ez alatt a hat év alatt?

– Szerintem divatba hoztuk a klasszikus zenét, és most már évek óta a Balaton-parton nemcsak a könnyűzene jelenti nyári estéken a szórakoztatást. Mindig is volt itt-ott egy-egy templomi, vagy egyéb koncert, de ilyen bátran először mi vittük ki tucatszám koncertjeinket a szabadba, vízpartokra, strandokra, ligetekbe, parkokba, kertekbe, és bátran hirdettük ennek a másfajta zenének a szépségeit. Jó érzéssel tapasztaljuk, ahogy évről évre sikeresen hódítjuk meg a fiatalokat, és szinte észrevétlenül csábítjuk a közönséget a komolynak hitt zene világába. Mert nem titok, hogy a jövő koncert közönségét is keressük, és évről évre bizonyítjuk, hogy nem is olyan komoly ez a komolynak hitt zene! Hanem csupán csak szép és varázslatos. És ehhez nagyszerű muzsikus társakra találunk minden nyáron.

– Egyik legkedvesebb barátoddal, mentoroddal, Kocsis Zoltánnal számtalan csodálatos koncertélményed volt. A harmincadik születésnapodon hangzottak el ezek a szavak:

Ez a felkérés, ami akkor óriási ajándéknak számított, soha nem teljesült. Kocsis Zoltán elvesztése neked pótolhatatlan hiány. Persze nem csak neked. De örömmel hallom, hogy ezen a nyáron sokat fogjátok őt emlegetni és ezzel a fesztivál a déli partra is terjeszkedik.

– Igen, én nagyon örülök ennek a múltidézésnek, bár ez a Chopin-koncert nem valósult meg, de nagyon hálás vagyok, hogy az NFZ Grazioso Kamarazenekarának tagjai – akiket az imént is hallottunk – nemcsak a 30. születésnapomon voltak velem, hanem most is boldogan vállalták a felkérést, hogy együtt emlékezzünk Siófokon Mozart-zongoraversenyekkel és Kovács János karmesterrel, a Füredi Anna Napokon pedig Káli Gáborral és a d-moll zongoraversennyel, amit Zolival utoljára a Müpában játszottam. Sokszor megkérdezték már, hogy miért csak az északi parton koncertezünk? Most az élet diktálta a változást, és ebben nagy szerepe van Kárászy Szilvia zongoraművésznek.

Barátságunk nagyon régi. Még a Vakok Iskolájába jártam, amikor életem első zongoradíját – az Aranyharangot – megkaptam tőle. Ma is a zongorámon őrzöm. Amikor meghívott bennünket siófoki zongoraszalonjába, ahol Fischer Annie fotóinak emlék kiállítását tervezte, már nem volt kérdés, hogy ehhez is csatlakozni fogunk. A két legendás zongoraművész nemcsak nagy tisztelője volt egymásnak, hanem mindketten a Balaton szerelmesei voltak és a déli parton pihenték ki a koncert élet fáradalmait: Annie néni Balatonaligán, Zoli pedig Zamárdiban. Szeretnénk emléküket évről évre felidézni, hogy továbbra is velünk maradjanak.

– Itt kik lesznek a fellépők?

– Kárászy Szilvia zongoraszalonjában, ahol – Dörgicséhez hasonlóan – a teraszra kerül a zongora, és a kertben ülnek majd a vendégek – és két szalonkoncertet terveztünk. Az első napon Fischer Annie, a második napon Kocsis Zoltán emlékét idézzük. Beszélgetünk, emlékezünk és persze zongorázunk is. Mácsai János lesz mindkét nap a beszélgetőtárs, Vásáry Tamás mesél barátságukról, majd Simon Izabella és Várjon Dénes rövid négykezes koncertjével folytatódik a program. Ők őrzik Dr. Székely Györggyel a Fischer Annie hagyatékot.

Másnap Hauser Adrienn, Koppándi Jenő és Kocsis Krisztián lesz a vendég, aki rövid szólóesttel emlékezik édesapjára. Az emlékkoncertek az északi parton is folytatódnak, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás Bartók-estjének helyszíne a keszthelyi főtéri templom, Simon Izabella és Várjon Dénes négykezes hangversenye pedig Fischer Annie emlékét idézi az almádi vízparton.

– Milyen városok és kistelepülések várnak benneteket ezen a nyáron?

– Állandó helyszíneink Balatonalmádi, Balatonkenese, Tihany, Balatonfüred és Keszthely, de a kisebb települések is olyan szeretettel várnak bennünket, hogy nehéz ellenállni. Így az idén is megyünk Dörgicsére, Vászolyba, Gyenesdiásra, Balatongyörökre. Második alkalommal a tatai Öreg-tó partján, és a felújított Esterházy-kastély udvarán is lesznek koncertjeink.

– Nyilván még nem teljes a felsorolás, de a programból talán már kaphatnánk egy kis ízelítőt?

– Almádiból és Füredről is az Anima Musicae Kamarazenekarral indul a Fesztivál. Füreden Korcsolán Orsolyával egy Piazzolla-koncertet adnak elő. A több fellépő kapcsán pedig csak néhány nevet említenék: Berecz Mihály, Pusker Júlia a Budapesti Vonósokkal, Bodoky Gergely, Oláh Vilmos, Csővári Csilla, Balog József, Keszei Bori, Győri Noémi, Madaras Gergely, Gazda Bence, Virágh András Gábor, a Budapest Saxophone Quartet, a Szeged Trombone Ensemble, és az In Medias Brass Quintet.

Petrányi Judit, 2021. május 27./ A teljes cikk itt érhető el:

https://papageno.hu/blogok/klassz-a-parton/2021/05/erdi-tamas-a-klassz-a-parton-divatba-hozta-a-komolyzenet/