augusztus 1.
Hát ilyen Schubert zenéje! De milyen?
Két négykezes balatonfüredi koncertről számolunk be: a Görög-testvérek évek óta játszanak együtt, Érdi Tamás és Balog József viszont csak tavaly ült együtt zongorához először.
Két négykezes koncerttel zárult a Klassz a pARTon! fesztivál második hete. Július 17-én Görög Sisters mint az esőcsináló mágusok, hoztak egy kis zivatart, ezért a közönségnek be kellett vonulnia a balatonfüredi Anna Grand Hotel dísztermébe. Így került sor arra, amit – gondolom – előbb-utóbb úgysem kerülhettem volna el: a többiekhez hasonlóan maszkban hallgattam végig a koncertet.
Görög Sisters (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
De nem csak az eső dobolt kint, amit a szabadkai Görög testvérek játszottak, az is hangzuhatag volt. Görög Noémi és Görög Enikő erőssége a fulmináns, feszes tempó és a pontos ritmika, nem csoda, hogy még egy olyan excentrikus és csodabogár művel is, mint Poulenc négykezes Szonátája átütő sikert arattak. Műsorukban szívesen hallgattam volna több szelídebb, lírai, belefeledkezős darabot, mert nehéz több mint hatvan perceken keresztül tűkön ülni izgalmas, vad zeneműveket hallva. Ravel La Valse című darabját emelném ki, amely nem utolsósorban egy igen nehéz mutatvány, és zongorajátékuk gazdagságának megannyi árnyalatát felvonultatták benne.
Az, hogy ők ketten testvérek, nem egyszerű trivia.
Habár ők azt mondják, hogy habitusra, vérmérsékletre egészen különböznek egymástól („annyira mások vagyunk!” – mondták egy interjúban), az összhang teljes, és a Ravel-darab legizzasztóbb szakaszaiban is látszólag gond nélkül osztják meg a zongora 88 billentyűjét egymást között.
Érdi Tamás és Balog József (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
Másnap, július 18-án a balatonfüredi Vaszary Kertben a fesztivál házigazdája, Érdi Tamás és Balog József lépett fel. Ők ugyan nem testvérek, de néha olyan érzése van a hallgatónak, hogy akár lehetnének.
Mindketten most lettek negyven évesek, és noha – mint kiderült – gyerekkoruk óta ismerik egymást, tudnak egymásról, a tavalyi fesztiválon játszottak először együtt.
„Tamással viszont az első hangtól kezdve természetes volt együtt játszani, és olyan szférákba jutottunk egy-egy darabban, amin én is csodálkoztam” – mondta a zenei találkozásról Balog József, és a figyelmes hallgató ezzel csak egyetérteni tud. Schubert f-moll fantáziájában Balog biztos alapot szolgáltatva a primo, Érdi pedig a secondo, tehát a felső szólamot játszotta, eszményi természetességgel, közben nem megfosztva a darabot misztériumszerűségétől. Igazán ihletett előadás volt, egyetlen szeplő nélkül. Ilyen Schubert zenéje, ez a schuberti lelküket, gondoltam magamban, pontosabbat hirtelen megfogalmazni sem tudtam.
A két művész külön-külön is játszottak darabokat, mielőtt néhány Magyar tánccal búcsúztak volna. Több alkalommal hallottam Érdi Tamástól Chopin Andante spianato és Nagy polonéz című darabját, most különösen megfogott az előadásmód mesterkéletlensége. Mint egy lenge vízfüggöny cseppje, úgy futottak egymás után a bal kéz arpeggiói, a jobb kézben pedig szinte magától, ösztönösen formálódott a dallam. (Ez az az érzékenység, amit az ő zongorázásában Kocsis is méltatott.)
Balog-124504.jpg (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
Balog József egy egész más művet hozott, amelyet a fesztivál producerének, É. Szabó Mártának ajánlott: Gershwin Kék rapszódiáját a szerző szólózongora-átiratában. (2017-ben ezt a művet lemezre is vette.) A zongoraművész érzi és játszani tudja a „dögöt”: egyik nem menne a másik nélkül. Csak egy ilyen technikás és mély zeneiségű művész képes arra, hogy egy ilyen művet kiteljesítsen, amely műzene ugyan, de a jazz szabadságát követeli.
Csabai Máté, 2020.07.21. / Fidelio A teljes cikk itt olvasható:
https://fidelio.hu/klasszikus/hat-ilyen-schubert-zeneje-de-milyen-156616.html