Maszkban, lélegzet-visszafojtva – beszámoló a Klassz a pARTon Fesztivál keszthelyi eseményeiről
Ha a zene megindít, együtt lélegzünk vele, és van, hogy nagy levegőt kell vennünk, amit maszkban olykor igencsak nehéz.
A Klassz a pARTon Fesztivál keszthelyi eseményeinek sora a negyedik napon (augusztus 26.) egy délutáni koncerttel indult a Festetics-kastély Tükörtermében, a Kamara-Kör muzsikusainak lélegzetelállító műsorával. A fiatalokból álló zenei csoportosulás három taggal képviseltette magát: a művészeti vezető Radnóti Róza (zongora) partnerei Matuska Flóra (cselló) és Varga Oszkár (hegedű) voltak. Professzionális, érzékeny és koncentrált előadásukban az itthon még mindig nem eléggé gyakran játszott cseh szerző, Leoš Janáček hegedűre és zongorára komponált drámai Szonátája – az első világháború kitörésének évéből –, elhunyt lányára emlékező Pohádka (Mese) című darabja csellóra és zongorára, valamint az ugyancsak 1914-ben keletkezett Kodály Duó (hegedűre és csellóra) hangzott el.
Mindhárom darabban, illetve felállásban érződött, hogy összeszokott kamarapartnerek muzsikálnak, akik félszavakból is megértik egymást.
Varga Oszkár és Matuska Flóra (Fotó/Forrás: Klassz a pARTon / Oláh Gergely Máté)
A Kamara-Kör koncertjével még korántsem ért véget a nap, 20 órától Balog József zongoraművész adott koncertet a 250 éve született Beethoven és a 210 éve született Chopin műveiből. Bátran állíthatjuk, hogy a pianista hazánk egyik legfoglalkoztatottabb, legnagyobb teherbírású muzsikusa, aki rengeteget koncertezik külföldön is. Hatalmas repertoárját elmondása szerint nemrég bővítette a Waldstein-szonátával, amelynek igen felvillanyozó interpretációját hallhattuk. A Beethoven-művet hat – változatosan és egységes módon összeállított – Chopin-etűd követte, a líraitól a virtuózig. Kifejezetten megindító volt a pillanat, amikor az op. 10-es E-dúr etűd híres dallamát valaki a közönség soraiból Balog József jobb kezével együtt dúdolta. A hangverseny végét Chopin híres g-moll balladájával koronázta meg a zongorista, kidomborítva a darab lírai elemei és táncos karakterei között feszülő kontrasztokat. Ráadásként ismét Beethoven-muzsikát hallhattunk, a szerző legutolsó zongoradarabjával, az op. 126-os sorozat utolsó bagatelljével zárta műsorát Balog József.
Balog József (Fotó/Forrás: Klassz a pARTon / Oláh Gergely Máté)
A festői szépségű kastély helyett csütörtökön már egy következő – hasonlóan kellemes helyszín – a Balaton-parti Zenepavilon várta a muzsika szerelmeseit, a szabadtéri koncerten a maszk használata sem volt kötelező, de nem kizárólag ez járult hozzá a könnyebb légzéshez. A Balaton-part jó levegőjén túl az utolsó két koncert hangvételében is segítette az ellazulást, a klasszikus és a populáris zene határait feszegetve. A reneszánsz komponista, Adriano Banchieri gondolatai jutottak eszembe mind Kertesi Ingrid és a Szent Efrém Férfikar, mind a Budapest Saxophone Quartetkoncertjét hallgatva, aki szerint
„a komoly és drámai művek mellett az embereknek szükségük van vidám, szórakozást nyújtó darabokra is. Csináld jól az egyiket és élvezd a másikat!”
Nos, ennek az elképzelésnek mindkét formáció eleget tett.
Szent Efrém Férfikar (Fotó/Forrás: Klassz a pARTon / Oláh Gergely Máté)
A Szent Efrém Férfikarnak már a bevonulása is impozáns volt Archiminia című görög újévköszöntőjével, majd az elmélyült daraboktól haladt a műsor a könnyedebb irányába, Kertesi Ingrid operaénekessel kiváló összhangban pedig olyan „egyházi slágerek” hangzottak el, mint Caccini Amarillije, Franck Panis Angelicusa vagy Mozart Ave verum corpusa. Már a „komolyabb”, bizánci rítushoz kapcsolódó műveknél is gyakran tapasztalhattunk táncos elemeket – egy szemlátomást 3-4 éves kislány szint a műsor legelejétől a színpad előtt ropta –, a koncert második felében pedig a kórus a rekeszizmainkat sem kímélte olyan szellemes zenékkel, mint Bubnó Lőrinc A Török című nótája, amely Mozart Török indulójának és Tarkan egykori Şıkıdım és Şımarık (igen, a cuppogós Kiss Kiss) című slágereinek felettébb fergeteges feldolgozása, illetve a vírushelyzetre reflektáló sziporkázó szerzeménnyel, a Pandémiával.
Az est zárása azonban inkább lírai és meghitt irányt vett:
Gershwin Summertime-jának megszólaltatása után (Kertesi Ingrid dögös szólójával) Bartók Este a székelyeknél című zongoradarabjának (!) feldolgozása hangzott el az Ideje bujdosásimnak kezdetű népdal szövegével, ráadásként pedig Kodály Esti dala szólt szép búcsúzóként.
Budapest Saxophone Quartet (Fotó/Forrás: Klassz a pARTon / Oláh Gergely Máté)
A Klassz a pARTon keszthelyi programjait a Budapest Saxophone Quartet zárta, kiegészülve két ifjú, tehetséges zeneakadémistával, Nagy Zsófiával és Vincze Marcellel. Rögtön a koncert elején Händel Salamonjából Sába királynője bevonulása adott impulzív kezdést, amelyet aztán a változatosság jegyében egy Morricone-egyveleg követett.
Kétség nem fért hozzá, perfekt kamarazenélést hallhatunk egy összeszokott formációtól, a gazdag hangszínvilág érzékeny formálással párosult.
A továbbiakban főleg táncos muzsikák következtek Iturralde Hellenikus szvitjétől (a szaxofonok mellett a ritmusszekciót egy cajón biztosította) klezmer zenén és tangókon át (Kurt Weill és Piazzolla darabjai) Heiner Wilberny Ulla in Africa című, energikus zárószámáig. Közben azon kaptam magam, hogy a lábaim elkezdtek önálló életet élni. Kár, hogy ilyen hamar vége lett a nyárnak...
Szerző: Tóth Endre
Fidelio A teljes cikk itt olvasható:
A fesztivál kiemelt támogatója a Szerencsejáték Zrt.
A keszthelyi programokat Helikon Kastélymúzeum Közhasznú Nonprofit Kft. és a Goldmark Károly Művelődési Központ támogatta.
