Balatonszárszó, Központi Strand, Szabadtéri Színpad

József Attila írta Balatonszárszóról: „…én nyugtomat ott leltem piros öbölben, amint a szeszély,/ meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.” A virágos, családias település valóban öböl, a pihenni vágyók menedéke, amely méltán érdemelte ki 2018-ban a turisztika irigyelt elismerését, a Kék hullám zászló négy csillagos díjat finom ötletekkel kialakított fizetős strandjával.

A költő Balatonszárszóról szóló verse azonban így folytatódik: „Szívemben bizony kín dúlt, / mikor a vonat indult…” – írta, mintha az 1936. szeptemberében keletkezett költeményébe belezakatolt volna a következő év rettenetes, tragikus történése: Minden magyar érettségiző tudja, hogy 1937. december 3-án a nagy költőt tehervonat gázolta halálra.

Szárszó nem pusztán az egyik leghangulatosabb, méltán az egyik legnépszerűbb Balaton parti település, hanem a magyar irodalom és művelődéstörténet megkerülhetetlen emlékhelye is. Az egykori Horváth panzió, ahol József Attila nővéreivel pihent, és ahol barátai, hogy magányát enyhítsék még december 2-án is felkeresték, ma múzeum – és mondhatjuk, hogy a nyári melegek ellenére, látogatott, népszerű hely. 

Balatonszárszó ráadásul nemcsak József Attila miatt emlékezetes. Csukás István, talán egyik legnépszerűbb mesemondónk, és nemrégiben elhunyt kiváló költőnk minden napot veszteségnek érzett a nyárból, amit nem Balatonszárszón töltött. Az 1980-as évek végén vásárolta meg a településen telkét, majd épített rá házat, és ettől kezdve szinte minden nyarát itt töltötte. Megőrző, ihletadó, erőgyűjtő hely volt számára a Szárszó, ahol annyi képzelet szülte teremténye életre kelt. Nevét ma a Csukás István Színház őrzi.

És itt, Balatonszárszón fogalmazta meg Németh László a „harmadik út” gondolatát, amely a magyar politika és művelődés egyik megkerülhetetlen hivatkozási pontja lett.

Folytathatnánk a sort… Szárszó gazdag település, és a fesztivál szervezőiként csak remélni tudjuk, hogy ezt kimeríthetetlen kultúrtörténeti hagyományt folytatni tudjuk.